1810-ben született egy Varsó melletti kis városban, Zelazowa Wolaban, ahol apja francia nyelvtanár. A zene iránti fogékonysága igen korán megmutatkozik: 6 évesen már komponál, 8 évesen pedig nyilvánosan szerepel egy zongoraverseny elõadásával. Apja házában gyakori vendégek neves írók, költõk - innen ered a poétikus hang. Az iskolaidõben a varsói konzervatóriumban Elsner zeneszerzõ tanítványa. A fõúri szalonok kedvelt vendége lesz, a nyári szünetekben sokat tartózkodik különbözõ vidéki birtokokon, ahol megismerkedik a lengyel népzenével.

Minden mûve félreismerhetetlenül lengyel népzenei gyökerû. A szláv dallamvilág, a lengyel táncos ritmus, a Kelet-Európára jellemzõ gazdag díszítés, a változatos harmóniák mind mûvészi módon ötvözõdnek az olasz dallamossággal Bármilyen Chopin-mû, legyen az mazurka, polonéz, keringõ, etüd, impromtu vagy zongoraverseny, mindmegannyi a szerzõ lelke legmélyébõl fakadó személyes vallomás. Ez az õszinte hangú muzsika elemi erõvel hatott Liszt mûvészetére is.

1830-ban húszévesen elhagyja szülõföldjét, s Bécsen keresztül Párizsba utazik, abba a városba, amely a XIX. sz. mûvészeti életének legelevenebb központja. Még Stuttgartban értesül Varsó orosz megszállásáról, s megrendültségének ad hangot a híres c-moll Forradalmi etüdben. S bár hazájába nem tudott többet visszatérni, szavaiban, tetteiben, írásaiban és zenéjében mindvégig hû maradt Lengyelországhoz és népéhez.

Párizs mûvészvilága csodálattal adózott zenéje és zongorázása elõtt. Baráti körének tagjai a kor legnagyobb egyéniségei voltak: Liszt, Berlioz, Heine, Balzac, Victor Hugo, Delacroix, George Sand, Paganini, Bellini. Rajongással fogadták a fiatal Chopint, s a lengyel emigránsok benne találták meg a patrónusukat.

Lipcsében Schumann hallgatja meg koncertjét, s folyóiratában lelkendezve ír zongorajátékáról, mûveirõl. Bár Párizs biztosította, hogy mûveinek kiadási díjából, zongoratanításból viszonylag jól megéljen, a város nagyvilági légköre mégis idegen maradt számára. Beteges, tüdõbajtól régóta megviselt szervezetét a szüntelen alkotói láz, az állandó hazavágyás, s George Sand, a különc francia írónõ iránti tragikus szerelme 39 éves korában a halálba sodorja.

Párizsban temették el, szívét azonban Varsóba vitték és ott õrzik ma is. Temetésén koporsójára lengyel földet szórtak, és Mozart Requiemjét énekelték.