Előfordulás: nyáron Kelet-Európától Közép- és Belső-Ázsián keresztül Észak-Kínáig; télen Afrikában Szahara kivételével, a mediterrán országokban, Indokínában; állandó Nyugat- és Közép-Európában, Dél- és Délkelet-Afrikában, Kisázsiában, Irántól Indián keresztül Kínáig és Indonéziáig

Testtömeg: 1-2 kg
Testhossz: 90-98 cm

Tápláléka: halak és más kisebb gerincesek
Szaporodás: a tojó 3-5 tojást rak, melyekből a fiókák 26-27 nap után kelnek ki

A legnagyobb testű európai gémfaj. Hazánk leggyakoribb gémféléje, állományának zöme a Duna-Tisza-közén él. Védelem alatt áll, ám a halastavak környékén inkább vélt, mint valós kártétele miatt gyéríthető. Az óvilág trópusi, szubtrópusi és mérsékelt égövi területein elterjedt, mocsarak, folyók és tavak mentén mindenütt megtalálhatóak. Néhol még a településekre is behúzódnak, a Veszprémi Állatkert madártavára például évek óta bejárnak a gémek. A vízben állva, abban gázolva keresik táplálékukat: halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb madarakat és emlősöket. Vonuló madár, de ahol a megfelelőek télen az életkörülmények (pl. települések környékén), ott áttelelnek.

A szürke gém nagy telepekben költ. Gallyakból magas fákra épített fészkét minden évben bővíti a költő pár. Egyes fészkelőhelyei akár száz évesek is lehetnek. Olykor más gémfajokkal vegyes kolóniát alkot. A tojásrakást már kora tavasszal, márciusban megkezdi.