Irinyi János
(1817-1895)

Irinyi 1817. május 17-én született Nagylétán (Bihar vm). Nagyváradon végezte középiskoláit, majd jogot tanult a Debreceni Kollégiumban. A bécsi Politechnikumban kémiai tanulmányokat folytatott. Tanárának, Meissnernek egy sikertelen kísérlete után arra az ötletre jutott, hogy a kálium-klorátot ólom-dioxiddal helyettesíti a foszforos gyújtó fejében: feltalálta a "zajongásmentes" biztonsági gyufát. Találmányát eladta Rómer István gyufagyárosnak. Késôbb mezôgazdaságtant hallgatott és Németországban elvégezte a hohenheimi Mezôgazdasági Fôiskolát

Irinyi János részt vett a reformkor iparfejlesztési mozgalmában.
1840-ben gyufagyárat alapított Pesten, amely 1848-ig mûködött.

Az 1848-as forradalomban Irinyi testvérével, Józseffel együtt segített a 12 pont megszövegezésében. Az 1849-es szabadságharc idején Kossuth Lajos megbízásából a nagyváradi lôpor- és ágyúgyárban dolgozott. A szabadságharc után bebörtönözték. 1850-ben amnesztiával bocsátották szabadon. Családja vértesi birtokán gazdálkodott, majd 1863-1882 között a debreceni István gôzmalomnál dolgozott. 1895. december 17-én hunyt el.

Találmánya mellett tudományos tevékenysége a kémiára és a mezôgazdaságtanra terjedt ki. Egyik elsô terjesztôje volt Magyarországon a korszerû kémiának. Elsô munkája, "Über die Theorie der Chemie" (Berlin, 1838) a kémia elméleti kérdéseivel foglalkozik. Tankönyvét, "A vegytan elemei"-t háromkötetesre tervezte, de csak egy kötete jelent meg Nagyváradon 1847-ben. Irinyi volt az elsô tudós, aki a gipszet talajjavításra ajánlotta.