1551-	ben született a dalmáciai Sibenikben.
1561-	Verancsics Antal esztergomi érsek és humanista történetíróhoz kerül, aki kisfiúként magához veszi unokaöccsét és először Pozsonyban (szülővárosa horvát és olasz nyelve mellé itt tanult meg magyarul, németül és latinul), majd a világhírű padovai egyetemen taníttatja. A tehetséges fiatalember itt jogi, logikai, matematikai és mechanikai ismereteket szerzett. Bizonyára nagy hasznára lehetett nagybátyja értékes kéziratokat és tudós munkákat tartalmazó gazdag könyvtára, amelyet később örökölt is.
1571-	ben visszatért Magyarországra.
1578-	ban 27 éves korában megnősült, és gyermekei születtek.
1579-	ben Faustust a töröktől fenyegetett veszprémi vár kapitányává nevezik ki, majd 1582-1594 között I. Rudolf, a Prágában élő, az alkímiával és az asztrológiával megszállottan foglalkozó Habsburg császár titkára lesz. Feltételezhetően ebben a minőségében tárgyalhatott a várak megerősítése, a hadiipar fejlesztése során a kor technikai és természettudományos szakértőivel, talán ennek során ébredt fel az érdeklődése a gyakorlati műszaki kérdések iránt.
1594-	ben kilép a király szolgálatából és Velencébe költözik. Itt adja ki ötnyelvű (latin- olasz-német-dalmát/horvát- magyar) szótárát.
1598-	ban egyházi pályára lép. Rudolf császár csanádi püspökké nevezi ki, egyúttal a királyi tanács tagja lesz, majd a sági prépostságot is megkapja, amely jövedelmét és így anyagi biztonságát teremti meg. Két alkalommal is készül rá, hogy belép a barnabiták szerzetesrendjébe, de később felhagy szándékával. Az egyik alkalommal készült egyházi ajánlása, illetve jellemzése az egyetlen forrás, amelyből magánéletéről megtudhatunk valamit; eszerint 27 éves korában megnősült, gyermekei születtek, de családtagjai halála után nem lett volna akadálya szerzetbe lépésének.
1605-	től Rómában él.
1608-	ban lemond csanádi püspöki címéről.
1609-	ben Rómában a pálos rendbe lépett. Ettől kezdve csak tudományos kutatásaival foglalkozott.
1616-	ban ismét szeretett Velencéjébe költözik. Ekkor jelenik meg Logica Nova (Új logika) című bölcseleti munkája és élete főműve, a Machinae Novae (Új gépek), nem csak - a kor szokása szerint - latin, hanem olasz, spanyol, francia és német nyelven is. Ez utóbbi építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozott, és rajzokkal illusztrálva mutatta be többek között a szélturbina ősét, különféle kocsikat, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló és zúzógépeket, hadi gépezeteket, valamint az ejtőernyő ősét. A könyv hatvannál is több találmányt ismertet.
1617-	január 20-án hunyt el Velencében. Szülőföldje közelében Prvic szigetén helyezték örök nyugalomra.