Bíró László 1899. szeptember 29-én született Budapesten. Apja Bíró Mátyás fogász volt, aki fogászati eszközeit és rendelõjét a saját ötletei alapján rendszeresen fejlesztette. Õ is feltalált egy új megoldású töltõtollat, melybe csak vizet kellett tölteni. Édesanyját csendes, bölcs asszonyként jellemzik az életrajzi írások. Fivére, György is jeleskedett a technikai tudományok terén, többek közt hozzájárult a golyóstollhoz felhasznált tinta korszerûsítéséhez.

Bírót még 18 éves kora elõtt besorozták katonának az elsõ világháborúban, ahonnan barátaival együtt megszökött és Budapesten bujkált. A háború után jelentkezett a tudományegyetem orvosi karára, mit azonban hamar abbahagyott. Orvosi tanulmányai után a hipnózis érdekelte, mindaddig, míg egy veszélyesre fordult esett miatt végleg hátat fordított ennek a területnek. Családja a tisztviselõi karriert tartotta követendõnek, számára azonban ez a pálya vajmi kevés vonzerõt jelentett. Sokszínûségét bizonyítandó, az élet számtalan területén kipróbálta magát. Dolgozott biztosítótársaságnál, majd vámügyintézõ volt egy petróleum vállalatnál. Ezen munkahelyén szerzett javaiból vett egy Bugatti versenyautót, amivel versenyt is nyert a Svábhegyen. E munka során olyan tapasztalatokra tudott szert tenni, melyeket az automatikus sebességváltó kidolgozásakor hasznosíthatott. A mûvészetekben is otthonosan mozgott, rendszeresen festett, szobrászkodott. Elsõ festménye a Nemzeti Szalon kiállításán sikert aratott, amirõl méltató sorokkal számolt be az Esti Kurír címû napilap is: "Az idei év gazdag kiállítási anyagából különösen figyelemreméltó egy fiatal festõ, Bíró László József eredeti felfogású lírai hatást keltõ alkotása."

Bíró házasságát, csakúgy mint élete más mozzanatait meglepetések, váratlan fordulatok jellemzik. Feleségét, aki élete végéig kitartott mellette, egy másik nõ iránti vonzalma kifejezésének elõsegítõjeként ismerte meg. A kiszemelt hölggyel való találkozás csak akkor jöhetett létre, ha késõbbi felesége is jelen van. A kiszemelt nõ férje betegsége miatt elhagyta társaságukat, ezzel elhárult az "akadály" felesége irányában érzett vonzalmának kialakulása elõl. Az 1931-ben kötött házasságuk a sok kényszerû távollét ellenére Bíró élete végéig boldogság volt.

1932-tõl megbízták a Hongri -Magyarország-Hungary címû a magyar kortárs mûvészet népszerûsítésére létrejött folyóirat szerkesztésével, melynek indításánál fontos szerepe volt. Ezt követõen a Politikai lexikon szerkesztõjeként is írással foglalkozott, majd az Elõre címû hetilap munkatársa lett.

Egyetlen gyermekük, Marianne születése után a politikai helyzet bizonytalansága miatt Bíró menekülni kényszerült Magyarországról. 1938 december 31-én szabadalmi okiratával és kézipoggyászával családjától elszakadva elhagyta Magyarországot. Életében a véletlenek fontosságát bizonyítandó megemlíteném azt az érdekességet, hogy menekülése utáni napon 1939. január 1-jén megtiltották a magyar szellemi tulajdon országból való kivitelét. Külföldre menekülésekor fõ céljának a kutatás-fejlesztést és egy megfelelõ golyóstoll-gyártó üzem felépítését tartotta. Ennek jegyében Párizsban komoly eredményeket ért el találmányának kivitelezése terén. A háború viharai Franciaországot sem kerülték el. A hadiipar kívánta kamatoztatni Bíró tudását egy "vízzel olthatatlan gyújtóanyag" kifejlesztését bízva rá. Munkáját eredményesen végezte, de az ország német megszállása miatt újból menekülni kényszerült, most Spanyolországon át Argentínába.

Új hazáját tudatosan választotta. Ezt a választást nagymértékben elõsegítette egy érdekes történet. 1938-ban riporterként dolgozott egy Jugoszláviai fürdõhelyen, ahol egy táviratot szerkesztett saját készítésû golyóstoll prototípusával. Ezt észre vette egy mûszaki érdeklõdésû turista, aki a szobájába invitálta. Beszélgetésük során az ismeretlen úr méltatta találmányát és argentínai kutató munkára csábította. A beszélgetés végén egy névjegyet kapott "Agustín P. Justo" névvel, és "elnök" titulussal. Csak következõ nap tudta meg, hogy nem egy cég elnöke volt az az ember, akivel beszélgetett, hanem Argentína Köztársasági Elnöke. Ez a névjegy megkönnyítette az Argentínába való bebocsátását és letelepedését, mely végsõ lakhelye is lett. Argentínában elismert tudóssá és közéleti emberré vált. Mindent megkapott ahhoz, hogy zavartalanul folytathassa kutatásait. Érdemei elismeréseként felajánlották neki a Sylvapen gyár igazgatói állását, melynek bejárati csarnokában halála után szobrot is állítottak tiszteletére. Az Amerikai Egyesült Államok többször megpróbálta "elcsábítani", de mindig hû maradt választott hazájához, ahol családjával 1985. november 24-ig, haláláig élt. Argentínában õt tartják az ország legnagyobb feltalálójának, s ezt szeptember 29-nek (születésnapjának) a feltalálók napjává való minõsítésével és egy vele kezdõdõ Argentín tudósokat bemutató bélyegsorozattal is elismertek.

Bíró a golyóstoll gondolatával 1936 elején kezdett el foglalkozni. Az Elõre címû lap munkatársaként gyakran fordult meg nyomdákban, ahol a nyomdagépek megfigyelésekor jutott eszébe a golyóstoll alapötlete. A nyomdai rotációs hengerek folyamatosan adagolták a papírra a tintát, ami a gyors száradás következtében jól olvasható kontúros képet alkotott. Alapvetése szerint szükség volt egy csõre, melynek végén egy folyamatosan mozgó golyó segítségével kerül a tinta a papírra. Fontos elvárás volt a tintával szemben, hogy a csõben ne száradjon meg, viszont a papíron szétkenõdve azonnal megszikkadjon.

Mint minden találmánynak, a golyóstollnak is voltak elõzményei. 1888-ban John Loud Amerikában szabadalmaztatott olyan szerkezetet, ahol az alapötlet egy vékony csõ végére erõsített golyó segítségével történõ írás volt. Ez a toll azonban nem mûködött. 1912-ben kapott szabadalmat Wilhelm Braun "golyóval író töltõtoll"-ra Németországban, de itt sem jutottak el a gyártásig. Az elsõ szériában gyártott golyóstoll a G. L. Lorenz által Drezdában szabadalmaztatott "Mungo" volt. A Lipcsei vásáron árulták is mintadarabjait, de komoly használatra nem lehetett bírni, mert csak néhány napig mûködöt. A Bíró féle golyóstoll szempontjából a legfontosabb a Wenczel Clime által 1915-ben Csehországban szabadalmaztatott találmány volt. Bíró felvette vele a kapcsolatot és elõvételi jogot szerzett a találmányára. Ezen tollak még meglehetõsen kezdetlegesek voltak. Legfõbb hiányosságuk az volt, hogy csak néhány napig mûködtek.

Az elsõ kísérleteket Bíró saját testvérével és egy barátjukkal, Gellért Imrével végezte. Közösen alkották meg a golyóstoll prototípusát, ahol a tintát még dugattyú nyomta lefelé. Mivel nem állt rendelkezésre megfelelõ tinta, a hazai tudományos élet képviselõihez fordult, errõl így vallott: "Ebben az idõmben mentem tanácsért, Magyarországon egy vegyészprofesszorhoz, mert nehézségeim voltak a megfelelõ tinta megtalálásában, és azt mondtam neki: 'Nézze, professzor úr, szükségem van olyan tintára, amely nem szárad ki a tartályban.' Rám nézett és így felelt: 'Ön ezt komolyan gondolja? Honnan tudhatná a tinta, hogy a papíron van-e, vagy a tartályban? Ez esztelenség.' Ezután a megjegyzés után elcsüggedtem és azt a szokást vettem fel, hogy csak saját magamra támaszkodom, és egyszerû logikával gondolkodom. Ha a tinta szilárd és folyékony részekbõl áll, a folyékony részt a papír be fogja szívni, és a szilárd rész marad felül. És ez volt az a tinta, amelyet végül sikerült megtalálnom a golyóstoll számára."

Elsõ szabadalmát "Bíró László hírlapíró" néven jelentette be 1938. április 25-én a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságon, és még aznap megkapta az oltalmat "Töltõtoll" szabadalomra 120037. sorszám alatt.

1. ábra
Magyarázó képek a golyóstoll szabadalomhoz

Fél év múlva újra a hivatalhoz fordult "Pépes halmazállapotú tinta és hozzá tartozó töltõtoll" szabadalmával. Ezt a szabadalmát csak majd tíz év múlva 1948. január 2-án ismerte el a Magyar Szabadalmi Bíróság, és vette nyilvántartásba az 138248-as sorszámon. Ekkor Bíró már nem élt Magyarországon.

A szabadalmi oltalommal védett, de még nem mûködõképes gyártható golyóstollra számos eladási megállapodást kötöttek a Bíró testvérek. Víg Vilmos kapta a jugoszláviai forgalmazás jogát, a Wanderer írógépgyár a német piacon való kereskedést és gyártást szerezte meg, míg Magyarországon a Goy és Kovalovszky irodagép kereskedõ cég nyerte el a jogokat. Goy Andor (1896-1991) nagyhírû mûszerészmester maga is feltaláló volt, több mint húsz szabadalmát jegyzik Magyarországon. A második világháború után több ötletét hozzáadva indulhatott el a hazai golyóstollgyártás és forgalmazás. Az elsõ magyar gyártású golyóstollak Go-Pen néven kerültek forgalomba. Goy Andor cégével már 1938-ban értékesítési szerzõdést kötött Bíró. Közös vállalkozásuk volt a magyarországi, a jugoszláv, a svájci, a lengyelországi, az észtországi, a bulgár, a litván valamint a görögországi forgalmazó, és közösen egyengették a francia piac ügyeit is. Megállapodásuk értelmében a haszon kétharmada Bíró cégét, egyharmada Goyt illette. A második világháború viharai alatt a barátok és feltaláló társak eltávolodtak egymástól, ez a megkötött szerzõdések feltételeinek hiányos teljesülését eredményezte, ami a cégek jogutódai közötti pereskedéshez vezetett. A több éven át tartó jogi vitában a Nümbergi Szabadalmi Bíróság ítéletét követõen Goy Andor és az õt képviselõ magyar állam alul maradt.

A Magyarországról menekülni kényszerülõ Bíró Párizsban próbálta megvalósítani a tollát kivitelezõ gyártási kapacitást. Az Elveco céggel közösen létrehozták a Société Francaise d'Application des Brevets L. J. Bíró (Francia Társaság Bíró L. J. szabadalmainak alkalmazására) társaságot. A háború elérte Franciaországot is, ahonnan Bíró megint menekülni kényszerült. A kiválasztott ország Argentína lett, ahol minden segítséget megadtak neki. Argentínában magyarországi kapcsolatait és az elnöki segítséget kihasználva hamar rátalált késõbbi üzletfeleire. Az európai megegyezések érvényüket vesztették, mivel a helyi képviselõk nem tudták fizetni a szabadalmak éves fenntartásának díjait, így a kutatás újból elkezdõdhetett. A dél-amerikai Bíró Kft. elsõ lépésként a gyártó gépeket tervezte meg. A golyóstoll készen állt a gyártásra, de még a tinta hagyott kivetni valót maga után. 1943-ban debütált a kereskedelmi mennyiségben gyártott golyóstoll Eterpen fantázianéven. A toll erõs reklámjának és határozott marketingjének köszönhetõen kedvezõ fogadtatásra talált, bár még messze volt a tökéletes terméktõl.

A gyártás során nagyon magas volt a selejtek száma. Ennek okait kiderítendõ, Bíró tanulmányozni kezdte az alapanyagokat. Rövid kísérletezés után rájött, hogy a golyóstollak legfontosabb eleme az apró golyócska, amit nagyon nehezen lehetett tökéletesen gömb alakura megmunkálni. Ennek hatására szigorították az ellenõrzést a beszállító Svéd SKF gyár termékeivel szemben. Az apró golyó a toll minõségére gyakorolt hatásán felbuzdulva Bíró tervezett egy a tollhegy golyójának mûködését kipróbáló készüléket, ami a mai napig a golyóstollak ellenõrzésének legfontosabb darabja. Ezen berendezéssel folytatott kísérletek során figyelt fel arra, hogy a dugattyú nélküli, felül nyitott toll jobban használható. Így ír errõl: "A dugattyúnyomás nélkül író, tehát felül nyitott tank mûködésén meglepõdtem, és ez a jelenség nem hagyott nyugodni. Felmerült bennem a kérdés, hogyan lehetne a hajszálcsövesség törvényével kapcsolatba hozni, és gyakorlatban kihasználni ezt a jelenséget. A probléma miatt heteken keresztül napi három-négy óránál többet nem aludtam. Minden gondolatomat a tollal kapcsolatos kérdések kötötték le."

Az új típusú, dugattyú nélküli, a kapitálishatás (hajszálcsövesség) elvén mûködõ golyóstollat a világ minden részén újra kellett szabadalmaztatni. A szabadalmi jogdíjak, és az új gépek rengeteg pénzt emésztettek fel, így komoly pénzügyi nehézségeket élt át a cég. A gondokra a megoldást a Banco de Loders cég hozta meg, mely megvásárolta a cég 51%-ának tulajdonjogát. Észak-Amerikából pedig az Eversharp cég segített azzal, hogy 2 millió dollárért megvásárolta a szabadalmakat. A találmány világsikere után a termelékenység és a hatékonyság növelése vált a fõ feladattá, ami Bírót már nem érdekelte komolyan. Ezért az üzem vezetését átadta egy svájci mérnöknek, maga pedig más találmányokkal kezdett el foglalkozni.

Találmányok:

1928 Vizes töltõtoll (Magyarország)

1930 Mosógép (Magyarország)

1932 Automatikus sebességváltó (Magyarország)

1936 Elektromágneses továbbító berendezés (Magyarország)

1941-1948 Golyóstoll (Argentína)

1941 Termikus berendezés (Argentína)

1942 Fertõtlenítõ golyócska (Argentína, hét másik ország)

1943-1957 Klinikai termográf (Argentína, hat másik ország)

1943-1959 Sérthetetlen zár (Argentína, hat másik ország)

1943-1962 Palackcímke nyomtató (Argentína)

1943-1962 Függönytartó (Argentína)

1944 Eljárás fenolgyanták elõállítására (Argentína)

1944 Ampullanyitó (Argentína)

1944-1948 Golyóstoll (USA)

1945 Eljárás acélrudak ellenállásának növelésére (Argentína)

1945-1954 Golyós dezodor

1956 Nyomdai tükör (Argentína)

1958 Berendezés energia nyerésére tenger hullámaiból (Argentína)

1970 Fehérje (Argentína)

1978 Együtemû belsõ égésû motor (Argentína)

A szakirodalom említést tesz még "Karóra méretû, testhez erõsíthetõ hõmérõ" és "Szipka a cigaretta füstjének szûrésére" elnevezésû találmányairól is.