Richard Dawkins

A hetvenes évek elején elsősorban az állati viselkedés matematikai modellezésének lehetőségei és a természet működésének alapelvei foglalkoztatták. A biológia élenjáró tudománya ebben az időben a molekuláris biológia volt, az öröklődés természetének molekuláris szintű megismerése teljesen új irányt szabott a természet működési elvének megértéséhez.
Az evolúcióval foglalkozó tudósok között éles vita alakult ki a természetes szelekció egységével kapcsolatban. Ezt az amúgy is heves vitát kavarta fel még jobban Dawkins az 1976-ban megjelent Az önző gén című kötetével. Dawkins elméletének lényege, hogy az evolúció alapegysége nem az egyed vagy a faj, hanem a gén. A sejtek és az egyedek pedig nem mások, mint a gének hordozói, melyek elősegítik azok továbbadását. Az "önző gén" pedig csak saját túlélésében érdekelt. Az önző gén azon ritka könyvek közé tartozik, melyek egyaránt nagy befolyással voltak a komoly természettudósok és az átlagemberek gondolkodásmódjára. Az önző gén folytatása A hódító gén 1982-ben látott napvilágot.
1986-ban jelent meg A vak órásmester című kötete. A kötet címe a híres tizennyolcadik századi teológus, William Paley órásmester elméletére utal. Paley szerint, ahogy egy óra is túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy magától létrejöjjön, a földi élet bonyolultsága is egyértelmű bizonyítéka annak, hogy kell lennie egy azt létrehozó "órásmesternek". Dawkins szerint a természetes szelekcióban semmiféle célszerűség nem fedezhető fel, ezért nevezi ő a természet órásmesterét vak órásmesternek.
Dawkins egyszerű, közérthető nyelven írt műveivel hatalmas népszerűségre tett szert. A népszerűség azonban gondokat is jelentett. A kilencvenes években már egyre nehezebben tudta összeegyezetni szerzői karrierjét oxfordi professzori állásával. Hivatalos teendőinek napi rutinja ugyanis egyaránt elvette az idejét a tudományos kutatótevékenységtől és az írástól. Végül nagy rajongója, ifj. Simonyi Károly, azaz Charles Simonyi, a Microsoft vezető szoftverfejlesztője segített rajta. A nemrég elhunyt, szintén népszerűsítő tudományos munkásságáról ismert Simonyi professzor fia 1,5 millió fontos adományával lehetővé tette a kifejezetten Dawkins számára kitalált Public Understanding Of Science (Tudományos Népszerűsítés) tanszék megalapítását.
Azóta egymás után látnak napvilágot Dawkins újabb és újabb kötetei. Az 1995-ben megjelent Folyam az édenkertből című kötetében a génkutatásban elért eredmények alapján kutatja az élet kialakulásának és az evolúció működésének mikéntjét. Következő kötetében, az 1996-ban napvilágot látott A valószínűtlenség Hegyének meghódításában az evolúciós alkalmazkodás lenyűgöző példáin keresztül mutatja be a természetes szelekció erejét.
Legutóbbi kötetében, az 1998-ban megjelent Szivárványbontásban Dawkins túllépve saját tudományterületén az asztrológiától a genetikán át egészen a nyelvészetig tekinti át napjaink legfontosabb tudományterületeinek eredményeit és általában a tudomány jelentőségét.