Öveges József

1895-1979

(Bogdán Beáta írása alapján)

 1895-ben született Pákán. Késõbb, mikor édesapja halála után édesanyjával és testvéreivel Gyõrbe költözött, a bencéseknél tanult.

1912-ben felvételt nyert a Piarista Tanító rendbe. Egy évi váci noviciátus után a gimnázium 7.-8. osztályát a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte el. Itt érettségizett, jeles eredménnyel, 1915-ben. Mivel õsei - atyai ágon - kétszáz évre visszamenõen mind néptanítók voltak, õ sem gondolt más hivatásra. Így egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte meg 1915-ben, mint számtan-fizika szakos piarista tanárjelölt. A számtan-fizika szakot azért választotta, mert ösztönösen vonzódott a tárgyi, a bizonyítható igazságok felé. Mikor tanítani kezdett még akkor sem léteztek olyan tudományos könyvek, amelyeket nyugodtan ajánlhatott volna az ifjúságnak. Az egyetemen sem kísérletek bemutatásával oktatták a tantárgyakat, s csak Eötvös Lóránd óráin látott kísérleteket az elsõ évben.

Valamennyi vizsgáját kitüntetéssel tette le és 1919-ben fejezte be egyetemi tanulmányait.

Elõször Szegeden majd Tatán, Vácon és Budapesten tanított piarista gimnáziumokban.

Egy kölcsön kapott német nyelvû, a mindennapi megfigyelések alapján érdekes ismereteket közlõ meteorológiai könyv hatására kezdett el írni. Irodalmi munkássága 32 könyv, sok-sok cikk és feljegyzés. Ezek közül néhányat idegen nyelvre is lefordítottak. Mûveiben a tanításban szerzett tapasztalatai keltek életre.

Öveges József tudományos tevékenysége mellett a sportot szeretõ, természetjáró ember volt. Sok fiatalt tanított meg úszni, korcsolyázni. Tatán õ honosította meg a jégvitorlázást.

Húsz éven át tanított vidéken, de a kitûnõ tanár híre messzire elterjedt, s a fõvárosba helyezték.

Volt tanítványai legendákat mesélnek óráiról. Öveges titka valószínûleg az egyszerûség volt. Errõl azt tartotta: "A legegyszerûbb a legmûvészibb." Óráin egyébként ötöst csak az kaphatott, aki nem vett krétát a kezébe és a legbonyolultabb levezetést vagy jelenséget maga elé képzelve tudta elmondani. Egyik leghíresebb tanítványa Dr. Bászel Károly, aki Hollandiában és Németországban futott be tudományos karriert, elmesélte, hogy találmányainak zömét Öveges módszerének köszönheti. Mivel a legtöbb kutató csak laboratóriumban vagy rajzasztal mellet tud valami újat kitalálni, õ azonban erdõben sétálva, sötétben, álmatlan éjszakáin is tudott "kísérletezni", mert maga elé tudta képzelni mindazt amibõl egy találmánya megszületett.

A második világháború után a Közgazdasági Egyetem fizika professzora, majd 1948-ban a megalakult Pedagógiai Fõiskola tanszékvezetõ egyetemi tanára lett, tevékenységét Kossuth-díjjal ismerték el.

1955-ben a fõiskola megszûnésekor saját kérésére nyugdíjba vonult, hogy irodalmi munkásságát még hatékonyabban folytathassa.

1958-ban a Miskolci Nehézipar Mûszaki Egyetem meghívta tanszékvezetõ egyetemi tanárnak. Ezt - saját szavaival - a következõk miatt utasította vissza:

"A megtisztelõ felhívást - õszinte fájdalmamra - nem fogadhattam el, mert ez akadályozott volna abban, hogy könyveimen, a rádióban, a televízióban akkoriban kibontakozó adásaimon keresztül olyan mértékben lehessek a "nép tanítója", mint szerettem volna."

A rádióban 256 elõadást tartott, a televízióban pedig 135 alkalommal szerepelt nagysikerû sorozataival. Szórakoztatva mutatta be játékos, a jelenségek lényegének megértését segítõ, kísérleteit, s a magyarázat közben maga is fellelkesült. Hitt az élõ szó hatásában, a tanári magyarázat erejében. Mindig a közönség helyébe képzelete magát, csak azt mondta el, amit maga is szívesen hallott volna. Színészi fogásokkal fûszerezte mondanivalóját. Csak olyan kísérletet mutatott, amelyeket a nézõk bármelyike utánozhatott otthon.

Népszerûvé vált, a "fizika varázslójának" nevezték.

Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat az 1976-ban alapított kitüntetését, a Prometheusz érmét elsõ ízben Öveges Józsefnek ítélte oda a fizikai ismeretterjesztésért.

Öveges József élete során mindig segítette nehéz sorsú embertársait, kiállt az üldözöttek az elnyomottak mellett, nemegyszer élete kockáztatásával próbált rajtuk segíteni.

Idõsebb korában is sokat dolgozott. Éppen egy kísérletet mutatott be valakinek miközben agyvérzést kapott.

1979. szeptember 4-én halt meg.