Louis Victor de Broglie (1892-1981)

1909: A párizsi Sorbonne-ra történésznek iratkozik be. A hercegi család elvárásai szerint politikai-közéleti szerep várna rá, de fizikus bátyja hatására érdeklődése a fizika felé fordul. Míg bátyja azonban a kísérleti fizikában jeleskedik, őt az elméleti fizika foglalkoztatja.

1924: Doktori értekezésében fejtette ki részletesen forradalmi elméletét az elektronhullámokról. Elgondolása, mely szerint az anyagnak atomi méretekben hullámtulajdonságai vannak, Albert Einstein egyik 20 évvel korábbi javaslatán alapult, aki a fény kettős természetét hirdette. Tudományos körökben még éppen csak kezdték elfogadni a fény kettős természetének elvét, amikor Broglie már kiterjesztette e kettős jelleget az elektronra, és minden más anyagra is. Broglie ötlete választ adott még egy kérdésre. Ez a Bohr modellel kapcsolatban merült fel. A modell szerint, az elektronok nem keringhetnek akármilyen távolságra a magtól, csak meghatározott pályákon. Ráadásul az elektron ezeken a pályákon nem is sugározhat. Broglie elgondolása, a hullámtulajdonságú elektron, magyarázatot adott a jelenségre. Szerinte a mag körül csak olyan pályák lehetségesek, ahol az elektronhullám állóhullámként foglalhat helyett. A többi hullámalak interferál önmagával és kioltódik.

Broglie "anyaghullám" - elképzelésének első közzététele kevés érdeklődést keltett fizikus körökben, de doktori értekezésének egy példánya Albert Einstein kezébe került, aki lelkesen fogadta. Einstein hangsúlyozta Broglie munkájának fontosságát, és épített is rá. Erwin Schrödinger osztrák fizikus is értesült a feltételezett hullámokról, és első átolvasás után “zöldségnek” minősítette, de később erre az elgondolásra alapozva dolgozta ki a hullámmechanikát.

1925: A doktorátus megszerzése után Broglie a Sorbonne-on maradt. Későbbi munkássága a kvantumfizika konzervatívabb ágához tartozott. Mintegy három évtizedig azt a nézetet vallotta, hogy a kvantummechanikában a mélyebb okok nem írhatók le a véglegesség igényével, de az idő múlásával visszatért korábbi felfogásához, mely szerint a statisztikus elméletek elrejtik "a teljesen meghatározott és felderíthető valóságot a kísérleti módszerek számára megfoghatatlan változók mögé."