Segít-e a gyerekkori verekedés a felnőttkori küzdelmekben?

Szerkesztő  2005.04.27. 16:31

A gyakorlat nem teszi tökéletes harcosokká az egymással párbajozó szurikátákat. Egy új tanulmány szerint a kölyökkorban vívott heves, – bár játékos –, küzdelmek nem növelik egy szurikáta győzelmi esélyeit a fontos felnőttkori csatákban, ami ellentmond a fiatalkori verekedések okát magyarázó legnépszerűbb elméletnek.

Fiatal korában sok állat keveredik veszedelmes és energiaigényes csatározásokba alomtársaival vagy más kölykökkel. Amikor a biológusok e játékos küzdelmek ésszerű magyarázatát keresik, gyakran feltételezik, hogy ezek fejlesztik a sikeres felnőttkori harcokhoz elengedhetetlen mozgásbeli ügyességet és koordinációt.


A szurikáták (Suricata suricatta) esetében a tét különösen nagy, mivel a kolónián belül csak a domináns hím-nőstény pár szaporodhat. A többiek csupán a telep körüli kisegítő munkákra vannak kárhoztatva.

A dél-afrikai Stellenbosch egyetem munkatársa, Lynda Sharpe 1996-tól 2002-ig tanulmányozta a vadon élő szurikáták egy populációját a Kalahári-sivatag déli részén, Dél-Afrikában. 18 pár azonos nemű alomtársat követett, följegyezte a játékos verekedések számát, gyakoriságát és kimenetelét, valamint az egyedeknek a csoportban felnőttként elfoglalt végső helyét.

Azt tapasztalta, hogy azok a fiatal szurikáták, amelyek gyakran játszottak, semmivel sem nyerték meg gyakrabban a felnőttkori harcokat, illetve nem volt nagyobb esélyük, hogy a domináns pár tagjává váljanak. Ráadásul semmi jele nem mutatkozott annak, hogy a szurikáták képességei javultak volna, amikor többet játszottak.


Noha a játékos verekedések minden jel szerint nem alakítottak ki rendkívül rátermett harcosokat, Sharpe úgy véli, hogy fontos szerepet játszhatnak az agy fejlődésében