Hitler nemcsak katonailag készült a második világháborúra, hanem jól tudta, hogy a kiváló propaganda is nagyon fontos, amely egyként állíthatja maga mellé a német népet: Goebbels kiváló propagandaminiszternek bizonyult. Tisztában volt vele, hogy a legtökéletesebb befolyásolási eszköz csakis a hatékony propaganda lehet, ezért a német filmipart is a politikai célok elérésének érdekébe állította.

Az 1930-as évektől kezdve a korábban nemzetközileg is elismert német filmművészet a propaganda eszközévé vált. A vidéki parasztromantika, az antiszemitizmus, a kiemelkedő német történelmi személyek élettörténete, politikai rendezvények kerültek megfilmesítésre. A nemzetiszocializmus időszakának legtehetségesebb rendezője kétségkívül Leni Riefenstahl volt.

Hitler és Riefenstahl

Berta Helene Amalie Riefenstahl eredetileg táncosnőnek készült, majd egy térdsérülés miatt színésznőnek állt, hogy végül a kamera mögött kössön ki. Olyan munkák kerültek ki keze közül, mint „A hit akarata”, „Az akarat diadala”, és nem utolsó sorban az „Olimpia”. A propagandaminisztérium megbízásából, birodalmi pénzen finanszírozva több órás filmet készített az 1936-os berlini olimpiáról, melyet először 1938. április 20-án mutattak be.

Amennyire megbecsült tagja volt Riefenstahl a német filmiparnak, olyanannyira mellőzték a második világháború után. Ennek alapvetően két oka volt: a náci propaganda kiszolgálójának tartották, illetve rossz fényt vetett rá, hogy bizalmas barátságban állt Hitlerrel. Leni Riefenstahl 1949-ben a következőképpen védekezett: „Soha nem tagadtam, hogy rabul ejtett Hitler személyisége. Az, hogy túl későn ismertem fel benne a démont, kétségtelenül vétek vagy elvakultság.”

A rendezőnő 2002-ben több német sztárral együtt ünnepelte 100. születésnapját. 2003. szeptember 8-án – nem sokkal a 101. életévének betöltése után – Feldafingben halt meg. Élettársa, a 40 évvel fiatalabb operatőr, a végsőkig kitartott mellette.