A motor, amelyet az ENV (Emissions Neutral Vehicle) névre kereszteltek el, akár 80 km/h-s teljesítményre is képes, a legnagyobb távolságot pedig, amit egyhuzamban meg tud tenni, 160 km-re becsülik a mérnökök. A sűrített hidrogénnel feltöltött üzemanyagcella legfontosabb tulajdonsága, hogy semmilyen mérgező gázt nem pufog ki, mivel az egyetlen mellékterméke a motor használatának a kristálytiszta víz, melyet egyesek szerint akár inni is lehetne.

A legfőbb probléma: hangtalan

A motor prototípusának bemutatása után még a közlekedéstechnikai teszteket kell elvégezni a járművön: törésteszt, veszélyességi mutatók illetve a motor hangerejének vizsgálata. Ez utóbbira készülve az alkotók egy hangszóróval is felszerelték a motort, mivel annak alapzaja gyakorlatilag a sima bicikliéhez közelít. Az angol közlekedési hatóságok arra figyelmeztették a mérnököket, hogy balesetveszélyes lehet a motor, amennyiben teljesen hangtalanul közlekedik. A gyalogosok ugyanis sokszor hang után tájékozódnak, márpedig egy hangtalanul közlekedő motor igen veszélyes lehet a járdáról lelépő járókelőkre.

Környezetvédők persze nem értik a kifogásokat, hiszen a nem motorizált biciklik ilyen alapon szintén komoly balesetveszélyt jelentenének, sőt azokat is be lehetne tiltani. A mérnökök mindenesetre az engedélyeztetési eljárás buktatóit elkerülendő biztos, ami biztos hangosítottak egyet a motoron.

Ami azonban komolyabb gondot okozhat az alkotóknak, az a biztonsági előírások egy másik csoportja: a töréstesztek során ugyanis azt kell bebizonyítaniuk a tervezőknek, hogy a hidrogénhajtású motor nem veszélyesebb, mint a benzinhajtású társai. A sűrített hidrogént tartalmazó cellák esetén ugyanis magas a robbanásveszélyességi fokozat, így a tervezőknek komoly óvintézkedéseket kellett tenniük, nehogy a cellák megsérüljenek.

A valódi problémák: feltöltés és előállítás

Hidrogénhajtású autókkal már eddig is sokan kísérleteztek, – elsősorban a kimerülő olajkészleteket szem előtt tartva –, ám a gondot ezeknél az autóknál elsősorban a hatalmas terjedelmű akkumulátorcellák okozták. A hidrogén ugyanis még cseppfolyósított és sűrített állapotában is igen helyigényes, ami megnehezíti a tervezők dolgát.

A héten bemutatott hidrogén-bicikli ezért is számít komoly előrelépésnek, mivel annak üzemanyagtárolója egy aktatáska méretével azonos. Ráadásul a cellák bármikor lecsatolhatóak, így nemcsak a motor, hanem bármilyen egyéb erőforrást igénylő szerkezet meghajtásához használható.

A mostani állapotok szerint persze a motor csak az angliai Essex tartomány egyik városának, Hornchurch-nek 80 kilométeres körzetében használható, mivel az egyetlen töltőállomás, mellyel az üzemanyagcellákba újra élet lehelhető, itt található. A motor egyébként 80 km/h-s végsebességgel bír, egy sebességes és maximális menetideje négy óra.

A hidrogéné a jövő?

A hidrogénhajtású járművek legnagyobb előnye, hogy a hidrogénen túl csak a levegő oxigénjét igényli, az egyetlen melléktermék pedig a kristálytiszta víz lesz. A károsanyag-kibocsátás így a nulla felé konvergál, bár szkeptikusok arra is figyelmeztetnek, hogy a sűrített hidrogén előállítása nemcsak hogy igen költséges, hanem legalább ugyanannyira környezetszennyező, mint maga a benzin, illetve annak égésterméke. Mivel bonyolult kémiai folyamatok révén tudják csak kinyerni különféle anyagokból a hidrogént, ehhez pedig igen sok fosszilis energiára van szükség, így egyes vélemények szerint a hidrogénhajtású motorok semmivel sem környezetkímélőbbek.

Ugyanakkor tudósok hada éppen azon dolgozik, hogy hogyan lehet hidrogént minél egyszerűbben előállítani, másrészt kicsi helyen, nagy sűrűségben tárolni. A kedden bemutatott hidrogén-motor is már komoly fejlődésként értékelhető, tudósok reményei szerint azonban az üzemanyag-tároló egyszeri élettartamát még jobban meg tudják hosszabbítani. Ráadásul a legutóbbi kísérletekben már a napenergia és a víz segítségével próbálják meg előállítani a hidrogént, amelynek gyártása így olcsóbbá és környezetkímélőbbé tehető.

Az utakon egyébként már most is futnak olyan hibridautók, melyeket részben a hagyományos belsőégésű motorok hajtanak, másrészt különböző energiaforrások révén működő akkumulátorok. Az első hibridautót még 1928-ban Ferdinand Porsche tervezte, a kilencvenes évek közepétől pedig ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a környezetkímélőbb és megújuló energiaforrásokat igénybe vevő autók iránt.