|
Az újszájú állatok evolúciós irányai
Macsuga Máté 2005.03.13. 20:16
 Az újszájú állatok evolúciójának elválása az õsszájú állatok vonalától mintegy 500 millió évvel ezelõtt következett be. Ez a fejlõdési irányvonal nagyon hamar kettévált, és az egyik irányban kiváltak a tüskésbõrûek õsei. Ez a csoport sajátos evolúciójával a mai tüskésbõrûek sok szempontból különleges típusait eredményezte. A másik irányban az õsi elõgerinchúrosok alakultak ki, amelyek egyes csoportjai evolúcióképesnek bizonyultak és az õsi fejgerinchúrosokon keresztül a mai gerincesek kialakulásáig jutottak.
Tüskésbõrûek:Testük látszólag sugarasan szimmetrikus, a tengeri csillagok és a tengeri sünök elsõ látásra öt egyenlõ részre oszthatóak öt sugárirányú sík mentén, belsõ szerveik azonban kétoldali szimmetriát mutatnak. Belsõ, mészlemezekbõl álló vázuk mezoderma eredetû. Szájnyílásuk a hasoldalon van, ezt a sünöknél öt erõs, vésõ alakú fog veszi körül, amivel a tenyésztõk nagy bosszúságára kagylók héját is képesek feltörni. Ezt a régi világítóeszközre hasonlító szájszervet már az ókorban is ismerték, és Arisztotelész lámpásának nevezték. Nincs elkülönült kiválasztószervük, testfüggelékeikkel - többek között a már említett, mozgásra is használt lábacskákkal - lélegeznek. Idegrendszerük központja a szájuk körüli ideggyûrû, amelyhez öt sugárirányú idegtörzs csatlakozik. Érzékelésük meglehetõsen kezdetleges, testükben elszórtan helyezkednek el mechanikai és kémiai érzéksejtek. A tengeri csillagok és a kígyókarúak ragadozók, a hozzájuk hasonlóan fenéklakó tengeri sünök algákkal táplálkoznak, a puha kültakarójú, ránézésre nem túl gusztusos tengeri uborkák között ragadozó, növény- és iszapevõ is van. A tengeri liliomok helyhezkötött életmódot folytatnak, a tengerfenék felé hulló apró, elpusztult szervezetekkel táplálkoznak. Evolúciós újítások: Az egész állatvilágban csak náluk megfigyelhetõ mozgásszerv a vízedényrendszer, melynek lényege, hogy ezek az állatok tengervizet szívnak testükbe, majd bonyolult csatornarendszeren elosztva annak segítségével nyújtják meg, vagy rövidítik üreges lábacskáikat.
Elõgerinchúrosok
 |
| Zsákállatok |
Az õsi elõgerinchúrosok evolúciós szempontból fontos bélyegei: kialakul a test belsõ szilárdító váza, a gerinchúr; a bélcsatorna kezdeti szakaszával, a kopoltyúbéllel lélegeznek; idegrendszerük pedig ektodermális eredetû csõidegrendszer.
Legelterjedtebb képviselõjük a zsákállatok.
Az elõgerinchúrosoktól a gerincesek felé vezetõ evolúciós út fontos állomása a fejgerinchúrosok megjelenése.
Fejgerinchúrosok
A fejgerinchúrosok õsi gerinchúrosokból származtathatók. Az elõgerinchúrosokhoz képest további elõremutató jegyei a test teljes hosszában végighúzódó gerinchúr, a csaknem teljesen zárt keringési rendszer, és a kiválasztó szervrendszer, az elõvese megjelenése. A csõidegrendszer a feji végben agyvelõvé szélesedik ki. Ez utóbbi már tipikus gerinces jelleg.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
