De visszatérve az eredeti témához nézzük meg a legfontosabb különbségeket és hasonlóságokat a hüllők és kétéltűek között. Először is inkább a hasonlóságokkal kezdeném (ez a rövidebb): Mindegyik faj a gerincesek közé tartozik, és általában vízben vagy a víz környékén élnek. Bár a kétéltűeknek - főleg a szaporodáshoz - elengedhetetlen a víz, míg sok hüllő (pl.: szárazföldi teknősök, kígyók) meg tudnak élni víz nélkül is, nem jellemzően lételemük. De előfordulhatnak egyazon területen is.

Körülbelül ennyit a hasonlóságokról, nézzük most a különbségeket. A kétéltűeknek puha, pikkelytelen bőrük van és petékkel szaporodnak. A petékből fejlődnek ki a lárvák, majd az ebihalak végül pedig a kifejlett példány. A nedvesség a lételemük, ugyanis részben a bőrükön keresztül lélegeznek, és a bőr kiszáradása az állat végét is jelenti. De van tüdejük is, miután már teljesen kifejlettek. A bőrük mindig nyálkás és néha mérgező is. Kb. 3500 faja ismert. Bár ez a szám eléggé változó, mert elég gyakran felfedeznek új békafajt valahol az őserdő mélyén, ahová a legnagyobb szerencséjére az ember a lehető legritkábban jut el. Csak ez utóbbi miatt maradt fenn a kétéltűeknek ez a nagy egyedszámuk és fajgazdagságuk. Három fő rendet különböztethetünk meg a kétéltűek között: békák, farkos kétéltűek (pl. gőte, szalamandra stb.), lábatlan kétéltűek (olyanok, mint a nagyranőtt giliszták, csak a trópusokon élnek). Az emberek leginkább a színeik és hangjuk miatt csodálják. Vannak egészen színpompás békák is, és vannak eléggé - emberi szemmel - egyszerűek is. Léteznek békák, amelyeknek nagyon szép, sok esetben dallamos brekegésük van, de vannak olyanok is, amelyeknek a hangjukról nem elsősorban a zene jut az ember eszébe. Sok ember szereti ezeket a színpompás élőlényeket, de sok ember irtózik is tőlük. Nagy valószínűséggel nem fognak mesebeli királlyá változni, de nagyon értékes és szép tagja a természetnek.

Ezután jöjjenek a hüllők. A bőrük száraz, pikkelyes vagy csontlemez védi. Tojásokkal szaporodnak. Valamikor a hüllők - a dinoszauruszok - voltak a Föld uralkodó faja, de uralkodásuk egy meteor vagy az éghajlat változása vagy kitudja mitől leáldozott. De ha jobban belegondolunk, a legsikeresebb faj lett, mivel a hüllőkből fejlődtek ki a madarak, és ma is több mint 5000 fajta hüllő él a Földön - bár számuk egyre inkább fogyatkozik. Így egyáltalán nem mondhatjuk az evolúció vesztesének, inkább egy másik, sokkal sikeresebb fajjá fejlődtek tovább, és meghódították a levegőt. Tehát az alkalmazkodás mestereit tisztelhetjük bennük, és még nagyon sokáig nem fogja tudni behozni az emberi faj ezt a bravúrt. Mi, emberek nagyon büszkék vagyunk a gondolkodásunkra - bár az állatvilágban ez sem egyedülálló -, de mégsem tudjuk megfejteni a túlélés művészetét, és nem tudjuk megérteni a túlélés művészeit. A hüllők közé három rend tartozik: a teknősöké, a kígyók és gyíkoké, és a krokodil és aligátoroké. Egykor a hüllők uralták a Földet, ma a túlélésért küzdenek. Így talán a két állatfaj (kétéltűek és hüllők) sorsa lehet még közös, mivel mindegyiknek a túlélése rajtunk, embereken múlik.

Miután idáig jutottunk a különbségek feltárásában, láthatjuk, hogy a két faj egyáltalán nem hasonlít egymásra, így a "teknősbéka" szó egy teljes értelmi zavar. Néha nehéz megszokni a rég megszokott dolgokat, de ami rossz, azon változtatni kell. Így ennek a szónak a használatán is: egyszerűen felejtsük el a "teknősbékákat"!