|
Az élet kialakulása!!
Macsuga Máté 2005.03.11. 17:17
Mintegy 3 8 milliárd éve vízben jelntek meg a legelsõ életjelek : bonyolult vegyi reakciók az ásványvilágot élõvilággá alakították. Megjelentek a legelsõ mindössze egyetlen sejtbõl álló lények és változatos formákat hoztak létre az ibolyántúli sugárzás ellen védõ óceánban. Sokkal késõbb 375 - 360 millió évvel a mai kor elõtt az állatok kijöttek a tengervízbõl és meghódították a szárazföldet.
Az élet kialakulása
A sejt az elsõ élõlény A legegyszerûbb és legparányibb létezõ élõ szervezet a sejt. Mégis a sejt már igen bonyolult szervezõdés. Leheletvékony sejthártya burkolja a citoplazmát azt az anyagot amely már magát a sejtmagot védelmezi. Egyetlen sejt is lehet önálló élõlény ezek az egysejtûek (Prohisták). A növényvilágot alkotó sejteket Protophitának az állatvilág sejtjei pedig Protozoának nevezzük.
Sejthalmazok 680 millió esztendeje a fejlõdés határozott ugrást tett. A mindaddig magányos sejtek egyesültek s így jöttek létre a legelsõ többsejtû szervezõdések.Ezek a legelsõ élõlények-mivel sem héjuk,sem páncéljuk,sem pedig vázuk nem volt-csak elvétve maradhattak fönn.Némelyek ma is élnek,anélkül hogy valódi fejlõdést mutatnának,mint például az algák.A növényekhez tartozó moszatok,metafiták''.A többsejtû a,metazoa'' elnevezést használják.Az ember szintén metazoa.Teste a többmilliárdnyi-úgy mondják,legkevesebb 10 milliárd-sejt tökéletes együttese.
A tenger az élet forrása A tenger volt és maEgyesek közülük az aljzathoz rögzõdtek mások mint a planktont alkotó mikroszkopikus élõlények lebegtek vagy különféle módon : uszonycsapásokkal hullámzó rad az élet örök bölcsõje. A legkülönbözõbb élõlények nyüzsögtek benne. testmozgással vagy vízsugár kilövellésével könnyedén elmozdultak.
>Páncélos és héjas állatok
Mintegy 580 millió esztendõvel ezelõtt az állatok megsokasodtak és mind több faj alakult ki. A vízben oldott ásványi sókat felvéve páncélt vagy héjat, kovácsoltak '' maguknak. E szilárd vázak õsmaradványkokként fennmaradtak. A kambrium idõszak meleg éghajlata kétségkívül elõsegítette az új állatok megjelenéset. Egyesek mint például a szivacsok a pörgekarúak és a csigák már mindmáig fönnmaradt állatcsoportol õsei. Mások kipusztultak és csupán maradványaik ismertek mint például az Archaeocyathák. Ez utóbbiak nagyon õsi kicsiny állatkák voltak melyek mészcsövet választottak ki a testük köré. A tengerfenéken egymással és magával a kõzettel összetapadva éltek. Az élet így hagyta nyomait a Földön.
Az elsõ gerincesek
Mintegy 450 millió éve megjelentek az elsõ gerincesek : az állkapocs nélküli halak ( Agnatha ). melyeknek szája csupán egyszerû nyílás volt. A szilur idõszak folyamán az állatok tovább sokasodtak. A legelsõ állkapoccsal bíró gerincesek,az elsõ, igazi '' halak is napvilágot láttak ezek voltak az Acanthodii - félék. Szinte egyidejûleg a növényvilág is átalakult : új növényfajok jelentek meg és telepedtek meg a szárazföldön. A gerinctelenek a skorpiók és a százlábúak is a szárazföldre érkeztek a víz többé már nem volt kizárólagos életelem...
Az õsi négylábúak: a kétéltûek
A devon idõszakban rendkívül sok halfaj élt. Közülük egyesek mint például a bojtosúszós halak már a négylábúak elõfutárai. Mintegy 370-360 millió esztendõvel ezelõtt a békafélék születéséhez vezettek. A békák a legelsõ gerincesek amelyek már vízen kívül is képesek élni. E békafélék még õsi jellegeket viseltek hat vagy nyolc ujjuk volt és megõrizték halõseik bizonyos vonásait.
Gerincesek a szárazföldön
A karbon korszakban a gerincesek végleg meghódították a szárazföldet. Az új földek úttörõi azonban életük egy szakaszában még sokáig a vízhez kötõdtek. A békapetébõl kikelõ ebihalaknak vízben kellett élniük. Az ebihalak átalakulásuk után kezdenek kimászni a szárazföldre anélkül azonban hogy a nedves környezettõl eltávolodnának. Ez az oka annak,hogy a kétéltûek nem vehették teljesen birtokba a szárazföldet. Késõbb a petét védõ magzatburok megjelenésével a gerincesek fokozatosan elszakadtak vízi, rabságuktól ''. E pete - tojás - rendkívül tökéletes valóságos parányi világ saját , vízellátás '' - sal amelyben a magzat kifejlõdik. E szárazföldi tojásból kibújva az újszülött azonnal életképes. A madarak elõtt a karbon idõszakban mintegy 340 millió évvel ezelõtt megjelent hüllõk raktak elõször tojásokat. Ettõl kezdve eltávolodtak a víztõl s nem ismertek határt többé a szárazföld meghódításában...
A hüllõk kora
A földtörténeti ókor utolsó idõszakában a karbont követõ permben mintegy 280 millió esztendõvel ezelõtt csupán egyetlen hatalmas õsszárazföld létezett a Pangea. Az éghajlat szárazabb lett ami kedvezett a hüllõk elterjedésének. A növényzet megritkult és alkalmazkodott az új éghajlati feltételekhez. Az éghajlati változások hatása nemcsak jótékony volt : egyes tengeri csoportok mint a háromkaréjú õsrákok kipusztultak és soha többé nem bukkantak föl. E változások a földtörténeti ókor végét jelzik és a kambriumban megkezdõdött hosszû idõszak 250 millió évvel ezelõtt véget ért. A földtörténeti középkor folyamán korszerûbb világ fejlõdött ki : a dinoszauruszok kora és megjelentek az elsõ emlõsök.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
