|
Ősszájúak
Macsuga Máté 2005.03.11. 14:06
 Az õsszájú állatok közül a legõsibbek a mai laposférgek. Õsi típusaik között számos szabadon élõ, ragadozó életmódot folytató csoport volt.
Ez az életmód szükségszerûen maga után vonta a haladási irányba esõ feji vég, valamint az aljzaton való mozgás következtében a háthasi elkülönülés kialakulását. A sugaras szimmetriával szemben tehát megjelenik a kétoldali részarányosság.Testük egy megnyúlt bélcsírának tekinthetõ, mert az entodermából kialakuló bélcsõnek még nincs utóbélszakasza, végbélnyílás sincsen. Az erõsen elágazó, vakon végzõdõ bélcsatorna az anyagszállítás funkcióját is ellátja. Megjelenik a mezoderma, valamint egyes csíralemezekbõl szervek is differenciálódnak. Az õsi laposférgek egyrészt a hengeresférgek, másrészt a puhatestûek irányában fejlõdtek tovább.
A laposférgek: A ma élõ laposférgek három osztálya közül csak egy folytat szabadon élõ életmódot, ezek a vízben élõ, ragadozó örvényférgek.A másik két osztály fajai, a szívóférgek és a galandférgek élõsködõk. A szivóférgek közül legismertebb a májmétely, a galandférgek közül a horgasfejû galandféreg. Evolúciós újítások
Megjelenik náluk az ektodermális eredetû kültakaróból és a mezodermális eredetû simaizomzatból álló egységes bõrizomtömlõ. Az õsbélüreg eltérõ feladatot ellátó szakaszokra elkülönülõ bélcsatornává fejlõdött. A ragadozó fajok garatja kiölthetõ, ez egyben zsákmányszerzõ szervként is mûködik. Az elágazó középbél - a béledényrendszer - a test minden részébe eljuttatja a táplálékot Kiválasztó szervük az elõvesécske - rendszer. Az idegrendszerük hosszanti kötegekbõl és feji dúcból álló dúcidegrendszer.
A hengeresférgek: A hengeresférgek között szabadon élõ fajok és élõsködõ fajok egyaránt találhatók. A szabadon élõ fonálférgek mikroszkópos méretûek, nagyjelentõségûek a talajban a szerves anyag lebontásában és a humuszképzésben. Az élõsködõ hengeresférgek közül a hegyesfarkú bélgiliszta kisgyerekek végbelében, az orsógiliszták a vékonybélben élõsködnek. Rendkívül veszélyes lehet a trichinás fertõzés. Ezek a néhány mm-s kis hengeresférgek lárvaállapotban, fertõzött hússal juthatnak az ember bélcsatornájába, ahonnan a vérárammal oxigénben gazdag izomrostokba vitetik magukat, és ott fejlõdnek tovább. Ez az izomrostok pusztulásával jár, amelynek következménye bénulás. A légzõizmok megfertõzõdése esetén a fertõzés halálos kimenetelû is lehet.
Gyûrûsférgek: A hengeresférgekhez képest a gyûrûsférgek legjelentõsebb elõrelépése a külsõ és belsõ szelvényezettség megjelenése. Az õsibbhez közel álló mai formák teste teljes külsõ és belsõ szelvényezettséget mutat, ilyenek például a földigiliszták, míg a fejlettebb típusaiknál már megkezdõdik a szelvényezettség részleges megszûnése a szelvények összeolvadása által. Ezt a fejlettségi szintet képviselik a mai piócák. A szelvényezettség az állatvilág taxonokban és egyedszámban egyaránt leggazdagabb csoportjára, az ízeltlábúakra is jellemzõ. Evolúciós újítások: Testük szelvényekbõl áll. Különleges mozgásukat a hosszanti és körkörös izomrostokból álló bõrizomtömlõvel végzik, ami sok tapintásérzékelõ sejtet is tartalmaz. A feji végen fényérzékelõ sejtek is vannak. Keringési rendszerük zárt, tehát hemoglobint tartalmazó, piros vérük nem hagyja el az ereket, a légzési gázok és a tápanyagok a hajszálerek falán átlépve jutnak el a sejtekhez. Kiválasztószerveik a szelvényenként elhelyezkedõ páros vesécskék. Idegrendszerük dúcidegrendszer. A szelvényenként egy pár dúcot összekötõ hosszanti és keresztirányú rostok pont olyanok, mint egy kötélhágcsó.
Ízeltlábúak: Az ízeltlábúak az õsszájúak fejlõdési irányvonalának egyik csúcsát jelentik. Ezt bizonyítja, hogy a mai élõvilág fajokban leggazdagabb törzse. Ezt szemlélteti a ábra. Fontos elõremutató evolúciós sajátság a külsõ kitinváz megjelenése, továbbá az, hogy a szelvényezettség továbbfejlõdéseként megjelentek az összeolvadt testszelvényekbõl származó testtájak. Mindez a kiegyénült izomzat kialakulását is maga után vonta. Az õsszájúak másik evolúciós csúcspontjának a laposférgekbõl származtatható puhatestûek tekinthetõk. Evolúciós újítások
A testszelvények száma az optimálisra csökkent. Megjelent a végtagokkal történõ mozgás. A külsõ vázhoz már kiegyénült izmok tapadtak. Fejlett érzékszerveik a mechanikai és kémiai információt szolgáltató csápok és a rovaroknál a jó felbontóképességû és nagy látóterû összetett szemek. A cserebogár mindkét csápján kb. 50000 szaglószervecske helyezkedik el, mozaikszeme 5500 egyedi lencsébõl épül fel. Idegrendszerük hasdúclánc típusú, erõteljes központosulással a feji végen. A rovarok kiválasztó szervei a Malpighi-edények, légzõszervük a trachea- vagy légcsõrendszer, amely a kültakaró betüremkedéseibõl alakult ki, és gazdagon elágazva egészen a sejtekig vezeti az oxigént.
Puhatestûek: A puhatestûek õsi laposférgekbõl származnak. Származásukat több még ma is élõ õsi típus igazolja. Testük megõrizte szelvényezetlenségét, jellegzetességük a többségükre jellemzõ külsõ meszes váz. Képviselõiket a mai rendszerek öt osztályba sorolják. Közülük a csatornáshasúak és a cserepeshéjúak õsi csoportok, viszonylag kevés fajjal. A csigák, a kagylók és a lábasfejûek osztályát viszont számos faj képviseli, ezek az õsszájúak másik fejlõdési csúcsának is tekinthetõk, különös tekintettel a lábasfejuek rendkívül fejlett osztályára. Az állatvilág másik nagy evolúciós irányvonala az újszájúak fejlõdésmenete. Evolúciós újítások: Többségük testét külsõ meszes váz vagy héj veszi körül. Légzõszervük a köpenyüreg. Keringési rendszerük nyílt, kiválasztószervük a vese. Legfejlettebb csoportjuk a fejlábúak osztálya. Testük kétoldalian részarányos. Érzékszerveik és idegrendszerük fejlett. Szemük felépítése - bár teljesen eltérõ eredetû - mégis a gerincesekére hasonlít.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
