Hüllők (Reptilia)

A hüllők közös jellemzői:

- béta keratin az epidermiszben;
- kiszélesedő szabad idegvégződések az epidermiszben;
- a szem íriszmozgató izmai harántcsíkoltak;
- a koponya felépítése;
- a csigolya jellemzői.

A hüllők kültakarója - szemben a kétéltűekével - száraz és mirigyekben szegény, erősen elszarusodott. A testüket szarupikkelyek, illetve pajzsok védik. Ezek alkotóeleme - csakúgy, mint más gerinceseknél - a rugalmas alfa-keratin, a pikkelyek keménységét viszont a béta-keratin biztosítja. Az epidermisz növekedése lehet folyamatos vagy szakaszos, ennek megfelelően alakul a vedlés is.

A hüllők testfelépítését, csontozatát és izomzatát a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás formálta. A vízben élő hüllők jellegzetességei másodlagosan alakultak ki. Különleges alkalmazkodási forma a lábak elvesztése révén kialakuló kígyózó mozgás. De nem csak a lábatlan hüllőknek hajlékony a gerincoszlopa. A koponya egyetlen nyakszirti bütyökkel ízesül az első nyakcsigolyával. A két hüllővonal, az Anapsida és a Diapsida elsősorban a koponya felépítésében különbözik egymástól. A gerincoszlop törzscsigolyái bordákat hordoznak.

A hülllők keringési rendszere fejlettebb a kétéltűeknél. Szívük két pitvarból és egy három részre osztott kampárból áll, ahol keveredik az oxigénben gazdag és szegény vér. A kamra egyedül a krokodiloknál válik szét, de ott sem tökéletes az elkülönülés. Változó testhőmérsékletű állatok. A tüdejük viszonylag egyszerű, csak néhány válaszfaj tagolja. A légzést a bordák, a bordaizomzat és a testfal súlya segítit, rekeszizma csak a krokodilféléknek van.

Az idegrendszerük is jóval fejlettebb a kétéltűekénél. Az előagyuk két féltekéje részben befedi a középagyat. Sok hüllő jellemzője a fényérzékelő harmadik szem, ami az epitalamikus régió egyik nyúlványa. A hipotalamusz már fontos hormonrendszert szabályozó szervként működik. A fülük belső és középfűlre tagolódik, a gyíkoknál és a krokodiloknál már megjelenik a külső fül-üreg is. A belső fülben már megtalálható a csigajárat és az egyensúlyérzékelő szerv. A legtöbb hüllőnek gyenge a szaglása, a pikkelyes hüllők kivételével, ahol a Jacobson-szerv biztosítja a kémiai ingerek érzékelését. Egyes kígyók (óriáskígyók és a gödörkés-arcú viperák) az infravörös hősugarakat is érzékelik a gödörszervük révén.

Az emésztőszervrendszerük tagolódása: szájüreg, garat - melyet az Eustach-kürt köt össze a középfüllel, nyelőcső, J-alakú gyomor, vékony- és vastagbél, kloáka. A kiválasztószervük páros metanephros (utóvese). Húgyhólyagja csak a békáknak és a teknősöknek van. Az ivarmirigyek vezetékei szintén a kloákáb nyílnak. Tojásaik meszesek, de lágy héjúak. Vannak elevenszülő fajok is. Egyes fajoknál fejlett ivadékgondozást figyeltek meg.

gerincesek: hüllők:Pikkelyes hüllők, Teknősök, Krokodilok